Egy szerzői jogeset elemzése

Letöltés → Töltse le az írást PDF-ben! Töltse le az írást DOC-ban!

 

A kerületi bíróság a 2008. június 17. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének{1} bűntettében, s ezért őt 250 napi tétel, napi tételenként 200 forint, összesen 50.000 forint pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett továbbá a pénzbüntetés esetleges átváltoztatásáról, a lefoglalt 24 darab könyv elkobzásáról, a lefoglalt számlák kiadásáról, és kötelezte a terheltet a bűnügyi költség megfizetésére. A védelmi fellebbezés alapján eljárt másodfokú bíróság a 2009. május 26. napján hozott ítéletével megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, a felrótt cselekményt folytatólagosan elkövetett szerzői jogok megsértése vétségének minősítette, az elkobzást mellőzte, 22 darab könyv lefoglalását megszüntette és elrendelte kiadását a terhelt részére. Egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

(Kúria Bfv. III. 1.417/2012){2}

Az elsőfokú bíróság az elkövetéskor hatályban lévő büntetőtörvényt alkalmazta. A bíróság megállapította, hogy a terhelt az eredeti szerzői jog jogosultjának{3} az engedélye nélkül, vagyoni haszonszerzés céljából Magyarországon terjesztette és értékesítette a művet, illetve a mű példányait.

A másodfokú bíróság a tényállást elfogadta, miszerint a terhelt bűnössége helytálló, de ki is egészítette, azzal, hogy a cselekmény elkövetésekor{4} az adott bűncselekmény, csak akkor volt büntethető, ha az elkövető a szerzői jogot vagyoni hátrányt okozva sértette meg. (A jogeset előzménye, hogy a terhelt ellen már folyt előzőleg egy befejezett bírósági ügy{5}, mely számára akkor felmentéssel végződött.)

A másodfokú bíróság az adott bűncselekményt továbbra is büntethetőnek ítélte meg, mert a cselekmény akkor is büntethető, ha az elkövető vagyoni haszonszerzési célzattal sérti meg a szerzői jogot. Mivel a terhelt a kiadott művet, és annak másodpéldányait pénzbeli ellenszolgáltatás fejében terjesztette, illetve további terjesztőknek átadta, így a haszonszerzés ténye fennáll. Tehát a jelen ügyben a vagyoni hátrányokozás nem állapítható ugyan meg, de a haszonszerzési célzat realizálható, még akkor is, ha esetleg a nyereség értéke nem állapítható meg. Az adott esetben ez nem is feladata a bíróságnak, hiszen már a haszonszerzésre törekvő magatartás is elegendő a tényálláshoz.

A másodfokú bíróság kijelentette, hogy a terhelt a jelen álláspont szerint nem a mű kiadásával, hanem annak a jogtulajdonos engedélye nélküli, haszonszerzési célzattal való terjesztésével sértette meg a szerzői jogot.{6} A másodfokú bíróság ugyanakkor azzal vetette el az üzletszerűséget, hogy a létfenntartás egészében vagy részben bűncselekmények elkövetésével való biztosítása{7} nem megállapítható. Ugyanakkor azzal vetette el a mű terhelttől lefoglalt példányainak elkobzását, hogy azok még nem kerültek terjesztésre{8}, így lefoglalásuk megszüntetése mellett azokat a terhelt részére ki kell adni.

A jogerős határozat ellen a terhelt felülvizsgálati indítványt{9} nyújtott be, a bűnösség megállapítása miatt, felmentése, valamint az általa befizetett pénzbüntetés kamatokkal történő visszatérítése és a védője részére az általa kifizetett költségek megtérítése érdekében. Az indítványozó szerint 1. a feljelentő a feljelentésében, majd a tanúvallomásaiban elhallgatta, hogy őt, mint terheltet korábban jogerősen felmentették a kérdéses mű kapcsán{10}; 2. és mivel jogerősen már felmentették, ezért a mű 1996. októberi kiadásával szerzői jogsértés nem valósult meg, így nem ítélhető el olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a hazai vagy nemzetközi jog szerint nem volt bűncselekmény{11}; valamint ugyanazon bűncselekmény miatt ellene újabb büntetőeljárás nem folyhat, és ezért vele szemben büntetés így nem is szabható ki.{12}

A Legfelsőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta, s a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta. A Legfőbb Ügyészség arra hivatkozott, hogy a felülvizsgálatban nem kerülhet sor a tanúvallomások újraértékelésére, mert a megállapított tényállás az irányadó, valamint ha a tanúvallomás jogerős ítélettel kimondottan hamis és a bírósági döntést befolyásolta, akkor az perújítási ok lehet, valamint, álláspontja szerint a terhelttel szemben ugyanazon cselekmény miatt hozott több jogerős ítélet is csak perújítás alapjául szolgálhat.{13}

A Legfőbb Ügyészség egyetértett azzal, hogy a terhelt haszonszerzés céljából követte el a cselekményét 2005. november 12. és 2006. november 3. között, ez pedig időben is és térben is elkülönül a korábbi ügytől. Ugyanakkor a másodfokú ítélettel ellentétben az üzletszerűséget nem zárta ki, hiszen az ismétlődő és rendszeres haszonszerzésre való törekvést mutatja, hogy a terhelt egy év alatt több könyvesboltnak, több alkalommal is értékesített nagyobb darabszámú könyvet. Ez pedig egyértelműen a szerzői jog folytatólagos üzletszerű megsértése. A Legfőbb Ügyészség arra is rámutatott, hogy a terhelt a beadványában – melyben az Emberi Jogok Európai Egyezményére hivatkozott – figyelmen kívül hagyta azt, hogy cselekménye az elkövetés idején a hazai jog alapján is bűncselekmény volt.

A Kúria nyilvános ülést tartott.{14}

A védő fenntartotta az indítványban foglaltakat és nem értett egyet a Legfelsőbb Ügyészségnek a perújítás alkalmazandóságának és az üzletszerűség megállapítandóságának álláspontjával. A terhelt továbbra is azzal próbált védekezni, hogy a korábbi felmentő határozat a könyvkiadást és terjesztést is magában foglalta ezért ellene ugyanazon cselekmény miatt újabb és újabb eljárást nem lehet lefolytatni.

A Legfőbb Ügyészség képviselője álláspontját fenntartotta és rámutatott arra, hogy a terhelt korábbi és jelenlegi ügyében csak a szerző és a mű azonos, míg a terhelt cselekménye teljes egészében törvényi tényállásszerű.{15}

A terhelt az egyébként 2015-ig védelmi jogot élvező mű jogtalan terjesztésével nyilvánvalóan sértette a szerzői jogokat.{16} A Bajor Szabadállam nyilatkozata szerint a mű ugyan vagyoni értékkel nem bír, ami a vagyoni hátrány okozását kizárja ugyan, de ugyanakkor a terhelt azzal, hogy felhasználási engedély nélkül haszonszerzési célzattal – tényleges haszonhoz is jutva –, terjesztette a művet, mindenképpen bűncselekményt követett el. Ha a szerzői jog birtokosa vagyoni értéket nem tulajdonít a műnek, az az ügyet tekintve közömbös, mivel a szerzőt a mű felhasználására adott engedély fejében díjazás illeti meg, ha arról előzőleg írásban nem mondott le.

A szerzői jog tulajdonosa nem köteles ugyan a vagyoni jogát érvényesíteni, de ez akkor sem jelenti azt, hogy a mű ingyenes és főként nem jelent szabad felhasználást. A szerzői jog tulajdonosának vagyoni jogi sérelmének hiánya a terheltet csak a vagyoni hátrány okozásában menti fel, de a felhasználói engedély nélküli haszonszerzés mindenképpen jogsértő.

A terheltet a korábbi ügyben a bíróság felmentette, mert az akkor hatályos büntető anyagi jog csak a vagyoni hátrányt okozó elkövetést rendelte büntetni.

A szabályozás időközbeni változásával, az immár a haszonszerzés végett történő elkövetés is büntetendővé vált.

A két ügyet azért is kell külön kezelni, mert az elsőben a szerzői jogok megsértéseként a mű 1996. decemberi kiadása és a 2000. február 8. és 2000. augusztus 15. nap közötti terjesztése volt felróva, míg a jelen ügyben a 2005. november 12. és 2006. november 3. nap közötti terjesztés. A jelen cselekvés nem megismétlése vagy folytatása a korábbinak, mivel a szerzői jogok megsértése gyanánt a haszonszerzési célzattal való terjesztés volt most a büntetendő cselekedet. Mivel az ilyen irányú tevékenység 2000. március 1-től büntetendő cselekmény, így ez egyértelműen annak számít a fenti dátumot követően.

A Másodfokú Bíróság tehát helyesen mutatott rá arra, hogy a terhelt a jelen ügyben nem a könyv kiadásával, hanem annak pénzért történő terjesztésével sértette meg a tulajdonos szerzői jogát.

Mivel a terhelt rövid időn belül, ugyanazt a bűncselekményt azonos sértett sérelmében többször is elkövette, így a bűncselekmény folytatólagos elkövetettsége súlyosbítja a tényállást, egyben az is bizonyított, hogy a terhelt többmozzanatú – azaz több vásárló részére többszöri eladást valósított meg – cselekményt hajtott végre.

A terhelt a terjesztést elsődlegesen könyvkereskedéseken keresztül hajtotta végre, a könyvkereskedések pedig rendeltetésükből következően a műpéldányokat továbbterjesztették. Azonban a jogsértés tényét nem befolyásolja, hogy a terhelt a közvetett terjesztést valósította meg, azzal hogy másokat (könyvesboltok) is bevont a terjesztésbe.

A Kúria a felülvizsgálati indítványnak végül nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta.

Összegzés: Véleményem szerint a terhelt pontosan tisztában lehetett azzal, hogy a cselekménye nem jogszerű. Ahhoz még a törvény betűjét sem fontos ismerni, hogy a terhelt józanul eldönthesse, hogy egy olyan szerzőnek a művét megjelentetni, amelynek a halála óta még nem telt el a védelmi idő, az akár aggályos is lehet. Valamint azt is sejthette, hogy a külföldön már megjelent mű esetében a mű kiadójának is fűződhetnek jogi érdekei.

Az nem derült ki számomra, hogy a mű eredetileg mikor jelent meg Németországban, de az ügymenetet igazából nem is érinti, hiszen a cselekménykor érvényben lévő szerzői jog mindenképpen sérült, hiszen a szerző halála óta nem telt még le a 70 év. Ráadásul Németországban – Magyarországhoz hasonlóan – is 70 év a védelmi idő.

A terhelt esetében jóhiszeműségre is lehetett volna appellálni, azaz védhette volna magát azzal is, hogy a mű eredetileg már nagyon régen megjelent, és ő nem volt tisztában azzal, hogy bűncselekményt visz véghez.

A terhelt az első felmentéssel végződő ítélet után, a tények szerint továbbra is folytatta tevékenységét. Azt, hogy időközben a szabályozás megváltozott, valószínűleg nem is tudhatta. Azonban a „törvény nem ismerete nem mentesíthet senkit sem a felelősségre vonás alól”.

Az is elképzelhető, hogy a terhelt a felmentő ítélet birtokában, az mögé bújva folytatta továbbra is a tevékenységét, hiszen a védelem is erre próbált hivatkozni. Mivel engedély nélkül folytatta ténykedését, nagy valószínűséggel számot tevő konkurencia nélkül tehette ezt, így amennyiben nem állítja meg a törvénykezés, nagyságrendekkel nagyobb haszonhoz juthatott volna. Természetesen ez utóbbi szakasz csak feltételezésen alapul.

Érdemes lenne megvizsgálni azt, hogy a terheltnek, ha jogszerűen kívánt volna eljárni, mekkora anyagi kiadást jelenthetett volna, ha a megfelelő engedélyeket beszerzi az eredeti jogtulajdonostól. Mivel a jogtulajdonos úgy nyilatkozott a műről, hogy az „vagyoni értékkel nem bír”, feltételezhető, hogy – ha egyéb körülmény nem befolyásolja – az engedélyt jutányos módon megadta volna a terheltnek. Így a terhelt immár jogszerűen kiadhatta volna, és terjeszthette volna a művet, azaz kereskedhetett volna.

Érdemes lenne arra is rámutatni, hogy a terheltnek mennyi haszna maradt a könyvkiadás és terjesztés költsége mellett. A 2000-es években a nyomdai-digitális technika még nem volt olyan fejlett, mint manapság, így a nyomdai költségek is nagyobbak voltak. Itt jegyzem meg, hogy a papírárak azonban alacsonyabbak voltak, mint manapság. Magának a könyv terjesztésének is voltak költségei (tárolás, szállítás, terjesztői jutalék stb.). Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy az eredeti művet nagy valószínűséggel magyar nyelvre is le kellett fordítani/fordíttatni, ami szintén jelentős anyagi áldozattal járhatott.

Mivel a büntetőügy felelősségre vonással zárult, így a büntetés, a perköltség és a saját védőjének megfizetése után, nagy valószínűséggel kijelenthetjük, hogy ez „nagyon nem volt jó üzlet a terheltnek”.

Véleményem szerint a büntetés enyhének mondható, hiszen a folytatólagosan, üzletszerűen és engedély nélkül elkövetett cselekmény akár letöltendő szabadságvesztéssel is végződhetett volna. Véleményezhető, hogy a terhelt tanult az esetből és a további könyvkiadói tevékenységet – ha folytat még – már átgondoltabban végzi ez után.

Jegyzetek

     {1} Szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése – 329/A. § (1) bek. „Aki másnak a szerzői jogról szóló törvény alapján fennálló szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogát haszonszerzés végett, vagy vagyoni hátrányt okozva megsérti, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) bek. Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki a szerzői jogi törvény szerint a magáncélú másolásra tekintettel a szerzőt, illetve a kapcsolódó jogi jogosultat megillető üreshordozó díj, illetve reprográfiai díj megfizetését elmulasztja.” (1978. évi IV. törvény 329/A. § (1) és(2))
    Forrás: http://www.sztnh.gov.hu/jogforras/1978_IV_tv_Btk_kivonatos1.pdf (Letöltés: 2015.05.24.)

     {2}A jogeset teljes leírását lásd: Kúriai döntések – Bírósági határozatok, 62. évf., 2014/4. (április) sz., (102), 329-335. o.

     {3}A szerzői jog jogosultja a Bajor Szabadállam

     {4}2002. április 1. előtt

     {5}2006. január 4. napján jogerős ítélet született, melyben vagyoni hátrányokozás hiányában felmentették a terheltet, ugyanis a Bajor Szabadállam nyilatkozatot tett, miszerint a mű vagyoni értékkel nem bír, így annak kiadásával nem szenvedett vagyoni hátrányt a szerzői jog tulajdonosa. Akkor a szerzői jogtulajdonosának engedélye nélküli, magyarországi könyvkiadás volt a cselekmény tárgya.

     {6}A büntető keretjogszabály szerint „(1) Aki a) más szellemi alkotását sajátjaként tünteti fel, és ezzel a jogosultnak vagyoni hátrányt okoz, b) gazdálkodó szervezetnél betöltött munkakörével, tisztségével, tagságával visszaélve más szellemi alkotásának hasznosítását vagy az alkotáshoz fűződő jogok érvényesítését attól teszi függővé, hogy annak díjából, illetve az abból származó haszonból vagy nyereségből részesítsék, illetve jogosultként tüntessék fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) E § alkalmazásában szellemi alkotás: az irodalmi, tudományos és művészeti alkotás, a találmány, a növényfajta, a használati minta, a formatervezési minta és a mikroelektronikai félvezető termék topográfiája.” (1978. évi IV. törvény 329. § (1) és(2))
    Forrás: http://www.sztnh.gov.hu/jogforras/1978_IV_tv_Btk_kivonatos1.pdf (Letöltés: 2015.05.24.)

     {7}Az üzletszerűség létfenntartása egészében vagy részben bűncselekmények elkövetésével való biztosítása esetén az 1999. évi LXXV. (Törvény a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról) alkalmazása is szóba jöhetne.

     {8}Bűncselekmény ténye csak akkor áll fenn, ha az adott mű terjesztésre kerül. Amennyiben a terhelt saját részére készítette el a mű bármennyi példányát, és azt pénzért nem terjeszti, úgy felelősségre sem vonható. Azok a példányok, amelyek még a birtokában voltak, így nem tekinthetőek a bűncselekményhez illeszkedő tárgyi bizonyítéknak.

     {9}A felülvizsgálat egy olyan rendkívüli jogorvoslati lehetőség, amely kizárólag a jogerős ügydöntő határozattal szemben vehető igénybe. A felülvizsgálati eljárás során a bíróságok által az alapügyben elkövetett anyagi vagy eljárásjogi szabálysértése alapozza meg az új eljárást. A terhelt javára felülvizsgálati indítványt nyújthat be az ügyész, a terhelt, a védő – kivéve, ha ezt a terhelt megtiltotta. Minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve az Alkotmánybíróság és a nemzetközi emberi jogi szervezet későbbi döntése esetét. Lásd a felülvizsgálatról: 1998. évi XIX. törvény 416. §.
    http://net.jogtar.hu/jr/gen/getdoc2.cgi?dbnum=1&docid=99800019.TV&cel=P(417)#xcel (Letöltés 2015.05.24.)

     {10}Jelezte a terhelt, hogy a művet egy Kft. angol nyelven és egy Bt. magyar nyelven árusítja.

     {11}A terhelt az Emberi Jogok Európai Egyezményének 7. cikkének (1) bekezdésére hivatkozott, melynek nevezett fejezete – „A büntetés kiszabásának tilalma törvényi rendelkezés nélkül”– kimondja „(1) Senkit sem szabad elítélni olyan cselekményért vagy mulasztásért, amely elkövetése idején a hazai vagy nemzetközi jog alapján nem volt bűncselekmény. Ugyancsak nem lehet a bűncselekmény elkövetése idején alkalmazható büntetésnél súlyosabb büntetést kiszabni. Forrás: http://www.lb.hu/hu/egyezmeny-az-emberi-jogok-es-alapveto-szabadsagok-vedelmerol (Letöltés: 2015.05.25.)

     {12}A terhelt itt szintén az Emberi Jogok Európai Egyezményének 7. kiegészítő jegyzőkönyvének 4. cikkének (1) bekezdésére hivatkozott, melynek nevezett fejezete – „Kétszeres eljárás alá vonás vagy büntetés tilalma” – kimondja „(1) Ha valakit egy állam büntető törvényének és büntető eljárási törvényének megfelelően egy bűncselekmény kapcsán már jogerősen felmentettek vagy elítéltek, e személlyel szemben ugyanennek az államnak az igazságszolgáltatási szervei ugyane bűncselekmény miatt nem folytathatnak büntető eljárást, és vele szemben abban büntetést nem szabhatnak ki.”
    Forrás: http://www.lb.hu/hu/egyezmeny-az-emberi-jogok-es-alapveto-szabadsagok-vedelmerol (Letöltés: 2015.05.25.)

     {13}Az 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról XVI. Fejezet „A megismételt eljárás” 408. §, mely szerint „…a harmadfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét és a másodfokú bíróság ügydöntő határozatát hatályon kívül helyező határozata folytán az elsőfokú bíróság eljárását meg kell ismételni…” Forrás: http://www.complex.hu/kzldat/t9800019.htm/t9800019_31.htm (Letöltés: 2015.05.25.)

     {14}Be. 420. § (1) bekezdése értelmében „(1) A felülvizsgálati indítványt a Kúria három vagy – ha ezt az ügy különösen nagy terjedelme vagy az ügy jellege indokolja – öt hivatásos bíróból álló tanácsa bírálja el tanácsülésen vagy nyilvános ülésen. Ha a felülvizsgálat a Kúria határozata ellen irányul, az indítványt – a törvényben kizárt, az arra nem jogosulttól származó vagy az elkésett indítványt kivéve – öt hivatásos bíróból álló tanács bírálja el.”
    Forrás: http://www.complex.hu/kzldat/t9800019.htm/t9800019_31.htm (Letöltés: 2015.05.25.)

     {15}A terheltet a bíróság 2006. január 4-én jogerősen felmentette a szerzői jogok megsértésének bűntette és sajtórendészeti vétség miatt emelt vád alól, valamint egy további szerzői jogok megsértésének bűntette miatt indult eljárást megszüntetett. A korábbi ítélet tényállása szerint a terhelt által Magyarországon 2000 példányban kinyomatott mű szerzői jogának birtokosa Bajorország Szabadállam, melynek nyilatkozata szerint a mű vagyoni értékkel nem bír. A mű nyilvános közzétételét a bíróság 1997. október 17-én jogerős ítéletben megtiltotta és a mű fellelhető példányait a terhelttől lefoglalta. A terhelt a lefoglalásra nem került kötetekből 2000. február 8 és 2000. augusztus 15. között Magyarországon 17 alkalommal összesen 662 darab könyvet értékesített. A felmentő ítéletet követően a terhelt a bíróság bűnjelkezelőjétől a lefoglalt 263 példányt visszakapta, de a Bajorország Szabadállam engedélyével továbbra sem rendelkezett. Ennek ellenére 2005. november 12. és 2006. november 3. között az addig birtokában lévő és visszakerült könyvekből összesen 275 darabot értékesített (könyvkereskedéseknek bizományosi terjesztéssel, illetve saját cégének postafiók címéről biztosított rendeléssel). Megállapítást nyert, hogy összesen 8 vásárló részére, vásárlónként általában több, összesen 37 alkalommal 2800 forintos darabáron adta a könyveket. Összesen a tényleges eladás 200 darabban állapítható meg 560.000 forint értékben.

     {16}A szerző halálát követő védelmi idő Németországban és Magyarországon is 70 év. A szerző halála 1945. április 30-án, vagy valamivel azt követően 1945. májusában következett be.

     


    Médiajog (LSP_DA105K3)
    Oktató: Román Róbert
    Készítő: Ambrus Attila József EKTF Digitálisarchívum fejlesztő szak
    Dátum: 1. félév (2015. május 25.)
Reklámok

ambrusa névjegye

Karakterszerzetes vagyok!
Kategória: Médiajog | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s