11. tétel: E-források

Letöltés → Töltse le az írást PDF-ben! Töltse le az írást DOC-ban!

Metaadatok digitális kezelése, technikai lehetőségei és módszerei, a metaadat szabványok szerkezete — A metaadatok szerepe a digitális tartalomkezelésben kiemelt fontosságú, és új távlatokat nyit az információ mélységének feldolgozásában. Az ineternet nyilvános részéről nincsen archívumunk, tartalmának jelentős része nem feltárt, ezért a metaadatok jelenthetik a probléma megoldását. A metakeresők, túlmutatnak a hagyományos kulcsszavas és linkeken végigpásztázó keresőmotorokon, mélyebb tartalmi összefüggéseket tárnak fel. A metakeresők két nagy csoportját különböztethetjük meg, az egyik a horizontális, amely a legnépszerűbb keresőket használja míg a vertikális specializált, azaz egy adott területen tárja fel a webet. A metakereső informatikai értelemben egy olyan keresőmotor, amely továbbküldi a felhasználó kérését több más keresőnek vagy adatbázisnak, és az azokból visszakapott találatokat összegzi. A metaadatok digitálisan elérhető dokumentumok (kép, hang, szöveg, film) leíró adatai, vagyis strukturált információ az adatokról. A metaadatok legegyszerűbb formája a katalógusrekord. Míg az adat egy elsődleges adat (szobor, mint tárgy; kép, mint festmény; egy könyv szövege stb.), addig a metaadat egy másodlagos adat. A metaadatok típusai más-más feladatokat látnak el, attól függően kell tehát választani, hogy milyen feladatot kívánunk ellátni vele. A metaadatok nagyon sok plusz információval szolgálhatnak egy-egy dokumentumnál.

A metaadat, lehet leíró metaadat (információs, tárgyszói és relációs), amely egy forrás alapvető sajátosságait közli, aminek segítségével megtaláljuk a forrást (cím, szerző, megjelenés, kiadó, más forrásokkal való kapcsolat stb.), és elősegíti a visszakeresést.

Lehet adminisztrációs metaadat, amibe beletartozik a technikai metaadat (pl. a fájlok létrehozásáról, formátumokról ad tájékoztatást); szellemi tulajdonjogok metaadata; forrás metaadat (információ a nyomtatott vagy analóg eredetiről); digitális származás metaadat (leírja pl. a fájlok közötti mester/származék kapcsolatokat).

A szerkezeti metaadat funkciója, hogy egy forrás alkotórészeinek a kapcsolatait leírja, mert ez szükséges a tájékozódáshoz és a megjelenítéshez. Alapvetően két funkciója van: leírja a forrás alkotófájljaiból történő helyreállításához szükséges információkat, valamint a hozzáférés megkönnyítésére leírja a forrás szerkezetét.

A megőrzési metaadat a forrás és a forrást alkotó digitális fájl történetére vonatkozó adatokat írja le, és a digitális objektumok hosszú távú megőrzéséhez és menedzseléséhez szolgáltat információt (technológia dokumentálása; állományformátum migrációjának dokumentálása).

Napjainkban több metaadat szabvány létezik, melyeket nemzetközi együttműködésben fejlesztenek ki (DC, EAD, MARC, METS, MODSP, REMIS), annak érdekében, hogy az egyes nemzeti sajátosságok is szerepet kapjanak, a szabvány részei legyenek. Könyvtári környezetben a két leginkább alkalmazott szabvány a Dublin Core (DC) és a MARC.

A MARC és a DC szabványok szerkezete

A MARC formátum jellemzője, hogy hierarchikus rekordszerkezet szerint épülnek fel, vagyis a rekordok mezőkre, a mezők almezőkre tagololódnak. A mezőket hívójelek azonosítják, az almezők az almezőhatárjelek által különülnek el egymástól, az almezők tartalmát az almező-azonosító mutatja.

A Dublin Core HTML-ben és XML-ben egyaránt címkézhető 15 adatelemet tartalmaz. Az elemek mindegyike szabadon válaszható és ismételhető, sorrendjük nem meghatározott, de az általános érthetőség céljából kötött szókészlet alkalmazása szükséges. Az elemek jelentését minősítőkkel lehet finomítani.

A Dublin Core adatelemei:

  1. Title (cím)
  2. Creator (alkotó)
  3. Subject and Keywords (téma és kulcsszavak)
  4. Description (leírás)
  5. Publisher (kiadó)
  6. Contributor (közreműködő)
  7. Date (dátum)
  8. Type (dokumentumtípus)
  9. Format (fájl formátum)
  10. Resource Identifier (azonosító a hálózaton)
  11. Source (származási hely)
  12. Language (nyelv)
  13. Relation (kapcsolatok)
  14. Coverage (hatókör)
  15. Rights (jogok)

A szemantikus Web

A keresőgépek jelenleg a karakter kontra karakter összehasonlításra képesek, és az indexelés után így adják meg a találatot. Logikailag értelmezett keresés csak a szemantikus web módszerével működhet, amikor különállóan vagy internetes erőforrásokhoz rendelten gépileg is feldolgozható állításokat helyezünk el egy dokumentumról a neten. A weben történő információábrázolás céljára készült forrásle-író keretrendszer az RDF melynek elemei: Subject (az alany, amiről/akiről az állítás szól, vagyis a leírásra kerülő „dolog”); Predicate (az alany tulajdonságait leíró állítás); Object (a tárgy = a tulajdonság értéke).

Szemantikai szint: a forrásleíró keretrendszer (RDF), amellyel az URI-vel azonosított erőforrások jelentései, a fogalmak relációi írhatók le és létrehozható egy-egy ismeretterület tudás-reprezentációja. A szerkezeti- és háttér-információk megadására szolgál az RDF-en alapuló OWL (Web Ontology Language) nyelv.

Szintaktikai szint: az XML (eXtensible Markup Language = Bővíthető jelölő nyelv) általános célú jelölő nyelv. Jelentősége a szöveges állományok kezelésében van. Az adatokhoz rendelt tartalomjelölőkön keresztül szerepet játszik a digitalizált állományok átörökítésében.

 

Reklámok

ambrusa névjegye

Karakterszerzetes vagyok!
Kategória: Eforrás, Záróvizsga
Címke: , , , , , , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s